Azért én mindig berzenkedem, mikor egy szót felmagasztosítanak, akár negatív értelemben is. Szitokszó itt már minden, a kommunizmus, a liberalizmus, az ateizmus, most meg a globalizmus. Holott maga a szó csak annyit jelent, hogy valami globálisan, azaz világszerte jelentkezik. Fordíthatnám, kicsit avíttasan, s meglehet, épp ezért pozitívabb hozzáadottértékkel: internacionalizmus, kozmopolitizmus.
Nem attól rossz, vagy embertelen a világgazdaság, mert globalista.
Hanem mert kizsákmányoló, s ez Marx s Engels meglátása óta nem változott: a tőkés társadalom a munka s a rendelkezésre álló nyersanyagok, források minél tökéletesebb kizsákmányolásának rendszere.
Hogy a technika s kommunikáció fejlődésével ez immár világméretű? Igen, valóban. De én látok egyéb opciókat, melyek maga a "globalizmus" szót számomra pozitivizálják:
Globális felmelegedés elleni küzdelem, globális környezetvédelemmel.
Globális rendezési tervek, globális összefogás katasztrófák esetén.
Globális összefogása pártoknak és pozitív eszmék hirdetőinek.
Globális világháló (ez amúgy mint a champignon-gomba...).
Globálisan értelmezhető, értékelhető kulturális tartalmak.
Globális kommunikáció, ejtsd, egymás megértésének képessége, jelenleg, jobb híján, az angollal.
A globalizáció, a világ összenövése nem valami ördögtől való szerzemény, hanem teljesen természetes velejárója technikai és humán fejlődésünknek. A folyamatok a rosszak (vagy éppen: jók), nem az, hogy világszerte zajlanak!
S a szükséges válasz a globális negatív tényezők ellentételezésére csakis magában a globalizmusban lelhető fel, megintcsak.
Lepel le, s, hölgyeim és uraim, imhol prezentálom: A világkormány.
:)
Vagy akkor inkább úgy mondanám: globális érdekképviselet. Technikai kivitelezésében szabad a vásár, az EU már valamiféle hídfőnek tekinthető a jó irányba. Anomáliái vizsgálandóak, korrigálandóak - de a modell, véleményem szerint, a következő lépcsőfokunk. Mármint az egész emberiség számára.
Hogy ehhez felelősen, okosan gondolkodó individuumokra volna szükség, világszerte (globálisan)?
Igen.
Hogy össze kellene egyeztetni egyéni és társadalmi értékeket, azonos morális és szokásjogi alapminimumok mentén?
Igen.
Hogy némely önző, zsigeri érzésünktől meg kellene válnunk, cserébe jóleső érzést generálva mások eddigieknél jobban átérzett felemelkedéséből?
Igen.
A feladatok számtalanok. Mindenki mélyen magába szállhat, mennyit valósított meg abból, hogy részese, érző és cselekvő része legyen a globalizációnak. A globális, minden embert - s csomó más élőt s élettelent magába foglaló - ön-tudatnak.
Hogy fantaszta vagyok?
Igen.
S hogy mindez nem praktikábilis? Nem elég konkrét?
Meglehet.
---
A kapitalizmust sokan szeretik rendszerként értelmezni.
Holott, véleményem szerint, csupán egy technikai, pontosabban gazdaságtechnikai eszköz az emberek közt naponta milliárdszám bonyolódó kapcsolatok igazgat(ód)ására.
Amolyan törvénykönyv, mindegyis hogy jó vagy rossz, mert adott.
S részben bevált módon, részben anomáliákkal, mint minden általános törvénykönyv a bolygó szikrázóan sokoldalú életében, teszi is dolgát: lehetőséget teremt arra, hogy termékeket és szolgáltatásokat mozgassunk, ellentételezzünk, valamint közös alapokra helyezzünk lényegénél fogva összeegyeztethetetlen dolgokat (munka - pénz - élelem, kreativitás - intelligencia, satöbbi), egyeseket eközben kivételezett pozícióba manőverezve (vagy manővereződni hagyva), másokat rabszolgasorba döntve.
Nem a rendszer rossz - mert a kapitalizmus, s mint fentebb próbáltam kifejteni, a globalizmus, csupán egy keret, az emberi élet egyik eszköze, manifesztációja... s nem egy rendszer!
Hanem az a rossz, hogy valójában nem áll mögötte rendszer!
A profitorientáció, a tőkefelhalmozás, a hatalommegtartás, a munka kizsákmányolása, mindazon anomáliák, amelyekre csupán - demokráciákban - közös felhatalmazásunkkal érdekeinket jólrosszul képviselő kormányaink tudnak normatív kerettel több-kevesebb sikerrel korrigálóan hatni, valójában egyfajta elszabadult hajóágyúja rendszertelenségünknek.
Minden eszköz birtoklója (vagy birtoklói egyes csoportjai) ellen irányul, ha kontrollálatlanul hagyják végezni dolgát!
A kapitalizmus állítólagos rendszerének állítólagos kíméletlensége meglátásom szerint valójában "csupán" egyfajta, felettes rendszer híján elburjánzott technokratizmus - gyakran fatális kihatásokkal, természetesen.
Eddig a történelem során szinte mindegyik (az én értelmezésemben) valódi rendszer alkalmazta a kapitalizmust, mint eszközt. A kínai császárok ugyanúgy ismerték fortélyait, mint Machiavelli, a pápák, a Napkirály, vagy az SZKP KB felelősei.
Ezek a rendszerek, szerencsére, megbuktak.
Mert nem haladtak a korral.
Nem számoltak az emberek egyik legeredetibb, s szerintem legértékesebb tulajdonságával: a fantáziával (mi lenne, ha...).
Minél több ember vált, válhatott fantáziájának, ügyeskedésének hála a fejlődésében korlátok nélküli emberi történelemben "kizsákmányolóvá", azaz tökével rendelkezővé, tehát tőkéssé, annál többen használták a tőke adta lehetőségeket - vagyis a kapitalizmus kereteit. Itt bukkant fel aztán Marx, osztályharcot jövendölve... mert nem értette meg, hogy nem a tőkés "rendet" kell megdönteni - amely nem rend -, hanem rendszert kell teremteni, az embereket sokmillió, sokmilliárd cél- és akció-vektoraikkal rendszerbe foglalni.
Ahol némely önző, zsigeri érzésünktől meg kellene válnunk, cserébe jóleső érzést generálva mások eddigieknél jobban átérzett felemelkedéséből. Ahol össze kellene egyeztetni egyéni és társadalmi értékeket, azonos morális és szokásjogi alapminimumok mentén.
S ehhez felelősen, okosan gondolkodó individuumokra volna szükség, világszerte (globálisan).
---
Kéne hát egy új rendszer.
Szabad gondolkodni :)
visszamondások