távolság által homályosan

gratulálok, magyarország!

sikerült néhány vicces adatot találnom arról, amire brusztol a hazai demagógia.
és nem, félreértés ne essék, nem a népszavazás maga a rossz, szavazzon csak az amúgy négyévente is kiemelt hozzáértéséröl tanúbizonyságot tevö igentisztelt nép a maga lelki- és egyéb ismeretei alapján, ha már nem elég neki, pardon, a felének, pardon, a felének a felkent vezérének, hogy az említett négyévenkénti ritmusban kapja csak kezébe az ügydöntö szavazást, demokráciában elvben arra a periódusra egy amolyan mindenügydöntöt.
igaz, elvben ezért van az a bizonyos négyévenkénti, dehát fátylat rá.

kár csupán, hogy nem tünik fel fent említett t. címzettnek, hogy általában nem az tesz tönkre hosszú évtizedekre egy országot, amit a parlamenti választásoknál csinálnak a pártok, hanem amit közben, hatalmon kívül vagy belül, de mindenképp: buzgó populárisan.

(visszatérö, mosolyra késztetö gondolatkísérletem egyébként mindenilyenkor, vajon mit szólna aktuális miniszterelnökként orbán "háromhetenteparlament" viktor a saját kis különbejáratú alkotmány-felfogásával, ha épp öellenében találna ki holmi talmi szakszervezet bénító sztrájkot - erröl még majd lentebb - vagy egy kormányváltó népszavazást az ellenzéke...)

rendben, szikár tények akkor, legalább én ne demagogizáljak.

---

2007-ben körülbelül 20 milliárd forint folyt be vizit- és napidíjként, 2008-ra 18 milliárddal kalkulálnak. nos, hogy ezt elhelyezzem kontextusában: 2008-ra az országos egészségbiztosítási pénztár (oep) körülbelül 1500 milliárdot irányoz elö...
a jobboldal által megtorpedózni kívánt díjból befolyó pénz tehát ennek kemény 1,3 százaléka!

hogy ennek kimaradása miért javítana az egészségügy helyzetén, illetve taszajtaná romba a kormányzatot, még feloldásra vár a szememben, de ha van mértékadó válasz rá, elö vele kommentként, szívesen tanulok belöle. addig viszont marad a tény, hogy a vizitdíjas népszavazási kérdés minimum fiskálisan egy merö baromság.

és bár az egészségügy privatizálásával vannak és lesznek is még gondok (erröl legközelebb majd többet... mert kell róla - erröl is - azért beszélni, kedves kóka úr!!!), akkor is: addig amíg mikola istván miniszterként még a privatizáció mellett állt ki;
az akkoriban elsöként privatizált kórházak már anno is fideszes városokban születtek;
valamint a mai napig nem kaptunk lefektetett programot, vagy legalább csak számokat, hogy akkor a vitán felül szörnyü állapotban lévö hazai egészségügyet mégis miböl akarnák alternatívaként fenntartani, nemhogy megreformálni...
addig bocsánat, de valahogy nem tudom komolyan venni ezt az egész jobbos polémiát és népszavazósdi választóréteg-butítást, ami itt hónapok óta folyik. merthogy - a fenti számok tükrében is - ez bizony csak az.
butítás, ferdítés, hazugság, elhallgatás, populista köpönyegforgatás.

még egy adalék: a minimum-maximum-becslések szerint évente közel 30-100 milliárd forintot költünk hálapénzre, saját zsebböl, a kifizetett járulékok, adók - és vizitdíj - mellett.

már aki fizet járulékot és adót.
de ez egy másik téma, és nagyon messzire vezetne.

---


de rendben, ha már a vizit- és napidíj nem képezi akkora egységét a költségvetésnek, nézzük hát a másik kérdést: kardinálisként beállítva ott feszeng mindannyiunk feje felett a damokleszi tandíj is még.

itt is a számokkal kezdeném.

a tárca idén hi-he-tet-len mértékü 3, azaz három darab milliárd forintra számít a képzési hozzájárulásból!

viszonyként: bár a felsöoktatás büdzséje a szerteágazott kifizetési címszavak miatt relatíve megsaccolhatlan, de néhány sarokszám ismert: megnéztem a költségvetésben, az egyetemek, föiskolák támogatására 191 milliárd adóforintot fordít a büdzsé, további állami támogatás - tehát adóforint! - megy el az épületek rekonstrukciójára, ösztöndíjprogramokra, informatikai fejlesztésekre, kollégiumi féröhelyek növelésére és a lakhatási támogatásra. összességében tehát idén 430 milliárd forint körüli közpénz megy el a felsöfokú oktatásra, ergó a tandíjból várható bevétel ennek 1, azaz egy százalékát sem éri el!

a legutóbbi, 2006-os oktatási statisztika szerint egy hallgatóra átlagosan 788 ezer forint állami támogatás jutott - ezt szabad összevetni most a 105 ezer forintos tandíjjal.

itt is tehát egy fiskálisan és oktatáspolitikailag teljesen irreleváns, csupán hangulatkeltésre alkalmas tételröl van szó - mely tétel egyébként régesrég kifizetödik minden egyes adózott forintból.
ahogy mondani is szokták, a kérdés helyesen, ha már örült módon népszavazásra bocsájtódik, úgy lenne feltehetö: "továbbra is szeretne-e az adózott pénzéböl évente negyvenezer forinttal hozzájárulni minden felsöoktatásban részt vevö személy "ingyenes" oktatásához?"

(csak zárójelben jegyzem meg: maguk a hallgatói önkormányzatok, felismervén az egyetemek, föiskolák alulfinanszírozottságának tarthatatlanságát, rég egyetértésüket adták a tandíjra, mikor képbe lépett orbán viktor a maga gyurcsánybuktatásra szánt népszavazási nonszenszeivel...)

megintcsak: félreértés ne essék!
nem akarom megszüntetni az ingyenes felsöoktatást se.

de azért azt is látni kell, hogy míg 1990-91-ben közel 17 ezer tanulót vettek fel egyetemre, föiskolára, addig, csökkenö népességmutató mellett, 2005-06-ban 54 ezret! a nappali tagozatos hallgatók összlétszáma 77 ezerröl 240 ezerre nött.
ebböl négyötödük államilag támogatott képzésben részesül, az ö tanulmányaikat minden adófizetö állja.

nem emlékszem, hogy a népszavazási elö"konzultációk" során, amit ugyebár kérdöíven, telefonon, alujárókban, stb. "a néppel" végzett a fidesz, megkérdezték-e ezt "a népet", vajon szívesen állja-e több mint kétszázezer egyetemista és föiskolás számláját, vagy netán csak a leginkább rászorulókat részesítené tansegélyben...?

nem az ingyenes képzés áll szemben a tandíjjal... hanem a költségtérítéses képzés az államilag finanszírozott oktatással.
a most bevezetett rendszer legalább annyit elér, hogy a legjobb eredményeket produkáló hallgatók bekerülnek az államilag támogatottak körébe, a leggyengébbek pedig bebuknak a költségtérítésesek közé.
(emlékeztetöül: 90-ben 77 ezer hallgató, mostanra 240 ezer! bizonyosan mindre szükség lesz?! vagy a munkanélküli diplomások számát gyarapítják? esetleg radikalizálódnak kilátástalanságukban és teszemazt pártot alapítanak?)
tandíjt bevezetni, különösen az éríntettek körében - holott mint kiderült, mind azok vagyok, minimum 40 ezer forinttal, ha NEM vezetik be is! - persze hogy nem populáris lépés!
ezért is lehet populistán, egészségügy-témában is megismert módon ágálni ellene: "megszünik az egyenlöség", "kétfajta oktatás, gazdagoknak és szegényeknek", satöbbi.
olyan édes, amikor orbán viktor pirulásmentesen kijelenti: "a magyar kormány lehet, hogy hátat fordít a fiataloknak, de a magyar nemzet nem."

szó sincs hátfordításról, én inkább a realitással való fájdalmas szembenézésnek titulálnám.
a valóság szerintem, innen a távolból, de az itteni állapotokat is elemezve az, hogy túl sok az egyetemista, s túl kevés a hozzáértö, szakképzett fiatal, akik után kapkodhatnának a cégek, mindegyis hogy multi, hazai nagycég vagy kkv.
mindemellett pedig szünik meg - nem utolsósorban a rossz állapotban lévö épületek, eszközök, valamint a termeket repesztö mennyiségü hallgató miatt az oktatás színvonala, nemegy neves pedagógus, professzor hagyta vagy hagyja el a pályát, funkcionális analfabétának kikiáltva en bloc a magyar fiatalok elvben majdani elitnek képzendö rétegét - és sajnos a nemzetközi összehasonlító mutatók ezt vissza is igazolják, a nyelvvizsgák vásárlásától a riasztó mértékben süllyedö általános (széles) és gyakorlati (mély) tudásig.

ezt a helyzetet kezelni kell, és bár nem biztos, hogy önmagában a tandíj - mint ahogy a vizit- és napidíj se - képes ezt elöidézni, egy ezzel, ezekkel felületesen, populista csúsztatásokkal, alternatívák felvázolása nélkül szembemenö, pusztán politikai célokból született népszavazás nemcsak hogy káros, hanem - a fent idézett költségvetési relevanciák tükrében fiskálisan, a felsorolt meggondolások mentén pedig szakmailag is - szimplán idiotizmus.

a három, kormánybuktatásra szánt kérdés összvolumene 20 milliárd körül jár.
megint egy viszonyszámmal: a büdzsé tervezett 13 ezer 340 milliárd forintjához képest.

és egy kis cinizmust ennyi tematizálás után azért nem akarok elfojtani:
tudnék én más viszonyszámot is erröl a népszavazásról!

a 20 milliárdhoz képest 5 milliárdba kerül.